Figyelmeztetés
Az alább leírtak nem minősülnek jogi tanácsadásnak. A szöveg tudományos igényesség nélkül, kizárólag ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő szándékkal készült.
Amennyiben jogi tanácsadásra vagy védelemre van szükséged, azt javasoljuk, hogy keress fel egy – a Magyar Ügyvédi Kamara névjegyzékében szereplő – ügyvédet!
Most kezdtem / már régóta járok edzésre, és eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha meg kell védenem magam, és az itt tanult technikákkal valakinek sérülést okozok?
Szuper kérdés. Nem történik ilyen gyakran, de bármikor megeshet, hogy olyan szituációba keveredsz, ahol védekezned kell. Azonban nem kell aggódnod, erre találta ki a jogalkotó a jogos védelem lehetőségét, mivel nem állhat mindenki mellett egy rendőr vagy testőr, hogymegvédje.
Ez király! Akkor jogosan megvédhetem magam?
Igen, sőt, nem csak magadat. A jogszabály szerint ugyanis a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges cselekmény nem büntetendő.
Jól hangzik ez a jogászduma, de nem sokat értek belőle…
Nem csodálom, a leendő jogászok is éveken keresztül tanulják a büntetőjogot! De nézzük egyesével, miről is van szó!
Azt már említettem, hogy nem csupán önvédelemről van szó, hanem mást is megvédhetsz támadás esetén, de mivel alapvetően önvédelmi szituációkat gyakorolunk (majd magasabb szinten mást is) fókuszáljunk az önvédelemre!
Oké, majd a G5 vizsgám előtt térjünk vissza a többire!
Mindenképpen. 🙂
A másik, amit tisztázni kell, hogy mit ért a jogalkotó „támadás” alatt, illetve a támadásnak milyen jellegűnek kell lennie, hogy jogos védelemről legyen szó.
A támadás rendszerint erőszakos magatartás, amely személy ellen (élet, testi épség, nemi élet szabadsága, mozgásszabadság), vagyon ellen (lopás) esetleg vegyesen (pl. rablás) irányul.
Ezek jellemzően azok a helyzetek, amelyeket edzésen gyakorolunk – fojtás, ütés, rúgás, különböző lefogások, késsel, bottal végrehajtott támadások.
Vagy mint a „kedvencem”, a pisztolyos fenyegetés…
Pontosan, de ha megnézed a jogszabály szövegét, ez már nem az „intézett”, hanem a „közvetlenül fenyegető” támadás, amely az azonnali bekövetkezés reális lehetőségét hordozzamagában.
Aha. Tehát nem kell megvárnom, hogy lelőjenek vagy megszúrjanak.
Dehogy. Ebben az esetben a megtámadottnak nem kell kivárnia a támadás ténylegesmegkezdését.
Jó, de miből tudhatom, hogy valaki támadni akar?
Erről is szokott szó esni edzésen. Vannak egyértelmű jelek: valaki előveszi a kését, feléd fordul és még ki is mondja, hogy meg fog szúrni. Lőfegyvert még viccből sem illik másra ráfogni.
Kevésbé egyértelmű, ha nincs nála eszköz. Ilyenkor támpont lehet a szóbeli és nonverbális kommunikációja is. Utóbbira példa, ha eltorzul az arca, kitágul a pupillája, ökölbe szorul a keze, állát és fejét ledönti, folyamatosan tartja a szemkontaktust, belép a személyes teredbe.
A fenyegetésnek ezen kívül „közvetlennek” kell lennie, azaz sarkított példával, ha valaki megfenyeget azzal, hogy holnap reggel megver a buszmegállóban, akkor (a fenyegetés pillanatában) nincs jogos önvédelem.
Egy „alap” szituációban meddig áll fenn a jogos önvédelem helyzete? Gondolom, nemverhetem tovább a támadót, ha már hazafelé menekül…
Természetesen, a jogos önvédelemnek is vannak korlátai. Amit te említettél, az az ún. időbeli túllépés. Ebben az esetben már nem lesz jogos a cselekményed.
A jogos önvédelmi helyzet ugyanis addig áll fenn, amíg a megtámadott reálisan tarthat a támadás megkezdésétől, vagy annak folytatásától.
A jogos önvédelmi szituáció megszűnik, ha a támadást visszaverték, és további támadás közvetlenül már nem fenyeget. Ilyen lehet általában, ha valaki földre került, és nincs olyan állapotban, hogy azonnal felálljon.A támadás megszűnésének objektíve érzékelhetőnek kell lennie, nem elég tehát a támadó elhatározása, hogy felhagy a támadó fellépéssel.
Jó. Létezik más korlátozás is, amelyre figyelnem kell?
Igen. Ezeket a bírói gyakorlat alakította ki, ezért kissé fura a megfogalmazásuk, de igyekszem elmagyarázni őket.
Lássuk!
A jogos védelem verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe. Azaz a mindennapi életben is előforduló, provokatív, sokszor alpári kérdésekre nem válaszolhatsz fizikai agresszióval, amíg egyéb körülmények miatt a szituáció nem válik közvetlen fenyegetéssé.
A jogos önvédelem szintén nem alkalmazható megtorlásként (lásd. az időbeli túllépést, de ez a kifejezés talán érthetőbb).
A kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre és a támadás kiprovokálása is megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől
Jó, de mi történik akkor, ha valaki súlyosan megsérül, ne adj’ isten meghal a védekezés miatt. Ez is jogos önvédelem?
Látom, kezded érteni! A jogos védelem kulcsfogalmai a védekezés szükségessége és az elhárító cselekmény arányossága.
A szükségesség azt jelenti, hogy a jogtalan támadás – figyelemmel a szembeszállás jogára is – másként, mint bűncselekményi tényállást kimerítő védelmi cselekménnyel (amely más esetben büntetendő lenne) nem hárítható el.
Ha egy óvodás fenyeget azzal, hogy lefejel, nem biztos, hogy azonnal földre kell vinni, mert a fenyegető támadás elhárításához ez nem feltétlenül szükséges…
Mi az a szembeszállás joga?
Ez korábban nem így volt, de 2009-től a megtámadottnak nem kötelessége kitérni a legközelebbi hozzátartozók vagy az érzékelhetően erősen ittas, vagy súlyos fokban kóros elmeállapotban, láthatóan tudatzavarban lévő személyek, de gyermekkorúak jogtalan támadása esetén sem. Ez tulajdonképpen menekülési kötelezettséget jelentett korábban.
Akkor most mi van az óvodás arccal, aki fenyeget?
A gyermekkorú személy nem feltétlenül csak ovis lehet, hanem a 14. életévét be nem töltött személy. Ez azoknál kritikus, akik már büntethetők (14. életévüket betöltötték). Gondolj bele, ha egy 14 éves lányt egy még éppen nem 14 éves osztálytársa folyamatosan meg akarja verni, mennyire lenne igazságos, ha folyamatosan ki kellene térnie…
Mikor arányos a jogos önvédelem?
Ez már egy sokkal fogósabb kérdés. Élet elleni támadás esetén (bár ez extrém ritka) az arányosság kérdése az általános felfogás szerint fel sem merülhet. Ez azt jelenti, hogy a védekezés eljuthat a támadó életének kioltásáig, a támadónak tehát viselnie kell a jogtalanság következményeit.
A szexuális erőszak (a nemi élet szabadsága elleni jogtalan támadás) a bírói gyakorlat szerint az élet elleni támadással esik azonos elbírálás alá, főleg, ha a támadó jelentős testi fölényben is van.
A súlyos testi sértést (8 napon túl gyógyuló sérülés okozása) esetén a támadó életének kioltása azonban csak akkor nem túllépés, ha nem volt szándékos. Például a támadót megrúgja a védekező, aki a sajátos érstruktúrája vagy vérzékenysége miatt (melyről a védekező nem tud) heveny belső vérzés következtében meghal.
A könnyű testi sértést (8 napon belül gyógyuló sérülés – tipikusan ilyen egy pofon) legfeljebb súlyos testi sértéssel lehet elhárítani.
Szintén figyelembe kell venni az arányosság vizsgálatánál a támadó és a védekező személynél lévő eszközök veszélyességét, az egymással szemben álló személyek adottságait, számarányát, fizikai erőfölényét.
Magyarul, csak úgy védekezhetek, ahogy megtámadtak?
Nem. Az arányosság nem azonosság. Emellett a megtámadottnak nem kell kivárnia azt, hogy tisztázódjék a támadó szándéka (azaz, hogy testi épség vagy élet ellen irányul), és ennek megfelelően mérje fel a védelem módját, mert ebben az esetben a védekezés lehetősége is kizárt lenne.
Ez nagyon bonyolultnak hangzik. Mi van, ha nem tudom rendesen felmérni, hogyan támadnak meg és túlreagálom? A végén még engem vesznek majd elő?
Erre is van szabály. Nem büntethető ugyanis, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.
Hú, azért nem biztos, hogy álmomból felkeltve emlékeznék ezekre!
Jó is, hogy említed! Vannak olyan helyzetek az ijedtségen és menthető felinduláson túl is (például, ha álmodból keltenek fel), melyeknél a jogalkotó nem várja el, hogy mindenki fel tudja mérni, hogy az elhárító cselekmény arányos-e.
Így a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
- azt személy ellen
- aa) éjjel,
- ab) fegyveresen,
- ac) felfegyverkezve vagy
- ad) csoportosan
követik el,
- az a lakásba
- éjjel,
- fegyveresen,
- felfegyverkezve vagy
- csoportosan
történő jogtalan behatolás, vagy
- az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.
A felsorolásban meghatározott feltételekkel megvalósított jogtalan támadások esetén a támadó további szándékának vizsgálatára nincs szükség, mivel a törvény vélelmet állít fel amellett, hogy a jogtalan támadás a védekező életének kioltására is irányult volna.
Ez tök jó, de mi az éjjel? Óra/percet tudsz mondani?
Persze! A bírói gyakorlat szerint Budapesten és a nagyobb városokban 23:00 és 05:00 között, vidéken 22:00 és 05:00 között.
Miért?
Mert ekkor a megtámadott nehezebben kérhet és kaphat segítséget, illetve a sötétedés nehezen felismerhetővé teszi a támadót, de magát a támadást is, beleértve azt is, hogy a támadó milyen eszközzel lép fel a sértettel szemben. Ebben az időszakban a védekezés segítség kérésével elnehezül vagy lehetetlenné válik, még tovább növelve a támadó erőfölényét a megtámadottal szemben.
Azonban nem lehet erre hivatkozni tömeges látogatottságú helyeken – lehet az közterület is –, ahol a segítség kérésének lehetősége a nappali viszonyokhoz képest azonos módon fennáll (pl.: diszkóban előforduló verekedés).
Jó. És mi a különbség a felfegyverkezve és a fegyveresen elkövetett támadás között?
Felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt (például kést, baltát, baseballütőt) tart magánál.
Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki lőfegyvert (pl. pisztoly) robbanóanyagot (pl. TNT), robbantószert (pl. detonátor) robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket (pl. kézigránát) tart magánál, vagy a bűncselekményt ezek utánzatával fenyegetve követi el.
Tehát nem kell felismernem, hogy lőfegyverrel vagy csak egy gáz-riasztó pisztollyal fenyegetnek?
Nem, hacsak nem vagy igazságügyi fegyverszakértő.
Oké, és mi az hogy „csoportosan”?
Ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Ez is ismerős lehet edzésről.
Tehát, ha éjszaka hárman rámtámadnak fegyverrel, akkor az olyan, mintha az életemet akarnák kioltani?
Ezek vagylagos (diszjunktív) feltételek, azaz elég legalább az egyiknek teljesülnie.
Tehát, ha éjszaka hárman rámtámadnak fegyverrel, akkor az olyan, mintha az életemet akarnák kioltani?
Ezek vagylagos (diszjunktív) feltételek, azaz elég legalább az egyiknek teljesülnie.
Mi az, amit még fontosnak tartasz?
Nagyon fontos, hogy a jogos védelem egy ún. büntethetőséget kizáró ok, melyet büntetőeljárás keretében vizsgál a nyomozó hatóság, azaz ha ez adott helyzetben felmerül, legalább egy többórás kihallgatásra számíthatsz, de még ez is jobb, mint ha komolyan megsérülsz.
Neked helyben néhány másodperced lesz döntetni, ha eljárás indul, az ügyedet viszont évekig boncolgatják majd, ezért érdemes előre felkészülni (akár fejben is) és begyakorolni az önvédelmi szituációkat, mert stresszhelyzetben az fog működni, amit már sokszor végrehajtottál. Így elkerülhető a lefagyás is. Ugyanilyen rossz, ha azért fagysz le, mert nem ismered a jogaidat, és nem tudod, mi az, ami megengedhető.
Fontos, hogy tudj arról, mit jelent a jogos védelem, mégis határozottan arra kérlek, hogy az alábbiakat tartsd szem előtt!
A legfontosabb önvédelmi alapelv: épségben érj haza!
Ennek érdekében:
- Biztonságtudatosan viselkedve, folyamatosan értékeld a környezetedből származó információkat!
- Ha veszélyes szituációt észlelsz, kerüld el!
- Ha nem tudod elkerülni, próbáld megelőzni a közvetlen konfliktust!
- Ha már ez sem megy, próbáld csökkenteni a potenciális támadó agresszióját!
- Amint lehet, menekülj!
- Ha van lehetőséget, szigeteld el magad a támadótól! (Akár úgy is, hogy őt zárod be valahova.)
- Csak végső esetben küzdj, de akkor adj bele mindent! És ne feledd: körbenéz, menekül!!
- Ha a támadó megsérült, biztonságos távolságból hívj hozzá segítséget!
*Felhasznált irodalom:
Belovics Ervin – Nagy Ferenc – Tóth Mihály (szerk.): Büntetőjog I.
HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2014.
Mészaros Ádám: A jogos védelem elvi és gyakorlati problémái. Országos
Kriminológiai Intézet, Budapest, 2015.
A 2012. évi C. tv. a Büntető Törvénykönyvről
A Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) tárgykörben született büntető jogegységi határozatai